Megpróbálok segíteni a kedves olvasónak a bejegyzés címében található – darálós WC – melyiket válasszam? – kérdésre.
Nagyon sok típus van kereskedelmi forgalomban, vannak olcsó, és méregdrága darálós WC-k. Mi alapján döntse el egy laikus, hogy melyikre essen választása? Bármennyire is nehéznek látszik a feladat, mégsem az! Hogy miért?.. Számoljunk egy kicsit.
Darálós wc
Az üzemi, és most már a háztartásokban is használt berendezések élettartamát üzemidőben határozzák meg. Ez a legfontosabb tényező! Mellőzve a készülékek árdifferenciáját, induljunk ki ebből.
Vegyünk egy olyan helyzetet, ahol egy négytagú család, rendszeresen nap mint nap fogja használni a darálós wc-t. Becsüljük meg, hogy vajon hány perc lesz a napi üzemórája.. nos, véleményem, és tapasztalatom szerint minimum 10 perc. Ha ez így van, akkor 1 év alatt összesen 61 órát fog üzemelni a darálós WC.
Nézzünk meg egy másik példát ahol, mondjuk egy hegyvidéki kertes ház mínusz szintjén építünk egy darálós wc-t, kifejezetten a hetente egy két alkalommal jelenlévő kertész, vagy takarító számára. Sok ilyen van, hiszen ezzel a megoldással elkerülhető, hogy a munkás felmenjen a steril lakásba – dolgát végezni. Becsüljük meg itt is az üzemórát. Szerintem ha átlagot veszünk, nem lesz napi 1 percnél több! Ez évente összesen csak 6 üzemórát eredményez!! Máris láthatjuk, hogy pont tízszer kevesebbet fog üzemelni, mint az előző példánkban lévő.
Innen pedig leegyszerűsödik a dolog, hiszen a darálós WC kiválasztását a tervezett használat, vagyis a prognosztizált üzemóra határozza meg leginkább. Ha olyan helyre tervezzük ahol csak a személyzet ( kertész, takarító, stb. ) használja a berendezést, teljesen megfelel – akár egy olcsó kínai darálós WC választása is. Ez kb. 10 év alatt fog annyit menni, mint a másik egy év alatt, és lássuk be, tíz év nagyon nagy idő egy mellékhelyiség életében.
Darálós wc – melyiket válasszam?
Ahol lényegesen több üzemórára számíthatunk, ott érdemes márkás, komolyabb darálós WC-t választani. Természetesen mindkét esetre érvényes, hogy számításaink csak rendszeres karbantartás mellett érvényesülhetnek. Ennek hiányában, vagy gondatlan kezelés miatt bármikor, bármelyik felmondhatja a szolgálatot.
A darálós WC hibák nagy része kis odafigyeléssel elkerülhető. Sajnos vannak olyan esetek amikor választanunk kell egy esetleges kellemetlen szituáció és a darálós WC meghibásodása között.
Hogy is van ez?!
Darálós WC hibák
Képzeljünk el egy olyan helyzetet amikor ismerőseink még csak először járnak nálunk. Vajon melyikünk merné az éppen mosdó felé igyekvő vendéget kioktatni arról, hogy mit lehet, és mit nem lehet beledobni a WC csészébe. Kezünket tördelve soroljuk fel, az éppen lábát összeszorítva tartó kedves hölgyvendégünknek, hogy nálunk darálós WC működik ? és ezt így meg így kell használni? Függetlenül az egyén intelligencia szintjétől, tippeljünk, hogy miként reagálná le… kétesélyes a dolog. Ha azt mondanánk, hogy ne dobjon bele tampont, vattát, miegymást, felhördülhetne, és azt válaszolhatná, hogy mit képzelünk mi, nem is akart ilyesmit beledobni, és egyébként is mi ez a kioktatás?!! Vagy ha akart volna? Szóval így is, úgy is kellemetlen helyzetbe sodródhatunk…
Nem vezetünk statisztikát a darálós WC meghibásodások milyen napokon, milyen gyakran fordulnak elő, de állítom, hogy az esetek többségében valamilyen összejövetel, buli, születésnap után romlik el.. Példánkból kiindulva érthető, hogy miért. Ha csak azok az emberek használják akik ismerik, és tudják, hogy miket nem szabad beledobni – tehát a megszokott környezet -, akkor a meghibásodás valószínűsége nagymértékben csökkenhet.
Nézzük meg, hogy mi is tulajdonképpen a darálós WC és milyen helyeken alkalmazzák.
A századforduló időszakában épültek ki a Budapest belvárosát övező kerületekben a – még jelenlegi – városképet is nagyban meghatározó, szinte tipikusan körfolyosós, több emeletes épületek. Ezeket már nem az akkori elit rétegnek tervezték, hiszen többnyire bérlakások voltak. Az emeletszinteken elhelyezkedő 3-8 lakásban nem volt kialakítva WC. A körfolyosó legtávolabbi zugában, a hátsó lépcsőnél helyeztek el 2-4 közös WC-t. Csak itt volt kiépítve a minimum 110 mm-es központi lefolyó. A lakásokban csak 40-50-60 mm-es lefolyóvezetékek voltak, ezek vezették el a falikút, és mosdó szennyvizét. Általában egy közös WC-t két, három család használt. Gyerekkoromban én is éltem ilyen helyen, és elmondhatom, a WC használat terén a szomszédokkal néha komoly koordinálásra volt szükség egy-egy nyári napon, szilva, vagy uborka-szezon idején. A 70-80-as években még minden lakás tanácsi tulajdonban állt. A IKV-nak nem volt pénze, hogy komoly beruházással megépítsen vastagabb lefolyóvezetékeket, ill. átalakításokba kezdjen annak érdekében, hogy megadják a lehetőséget a lakásokon belüli WC-k kialakítására. Persze a legtöbb helyen ez technikailag sem volt megoldható. Az áttörést a darálós WC megjelenése hozta, amit Nyugat-Európában a 60-as évek közepén már alkalmaztak.
Darálós WC javítás
Tehát a darálós WC lényege, hogy lehetővé tegye a WC kiépítését abban az esetben is, ha csak 40-50, vagy 60 mm-es lefolyóvezetékek állnak rendelkezésre. Üzem közben szó szerint ledarálja a WC normál használata során bele került dolgokat, így a tartalom már el tud folyni a kisebb keresztmetszetű vezetékeken is.
Sok típusa nemcsak darál, hanem egyben bizonyos nyomással továbbítja a tartalmat, ezáltal alkalmazási területe bővült. Kiválóan használható olyan helyeken, ahol a telepítendő WC szintje alacsonyabban van, mint az utcán lévő gyűjtőcsatorna szintje. Ilyenkor beszélünk „átemelésről”, hiszen bizonyos nyomás szükséges, hogy az alacsonyabb részből feljuttassuk a szennyvizet. Jellemző megoldás olyan hegyvidéki házaknál, ahol az utcáról lefelé lejt a terület.
A darálós WC alkatrészei, elemei napi szinten jelentős igénybevételnek vannak kitéve, így érthető, hogy ezt a fontos berendezést igyekezzünk előrelátásunkkal megvédeni. Végeztessünk rendszeres időközönként karbantartást, mert még „csak” ideiglenes leállásuk is igen kellemetlen helyzetet eredményezhet.
A leggyakoribb meghibásodás, hogy valamilyen nem oda való anyag kerül a rendszerbe, és eltömíti a járatokat. Általános szokás, hogy mindent amit nem a konyhai szemetesbe teszünk, azt a WC-be próbáljuk bedobni. Ha a fürdőszobában fésülködünk, fülpiszkálót, vagy sminklemosó-kendőt használunk, akkor a kezünkben maradt szemetet szinte automatikusan dobjuk bele. Ezekkel az anyagokkal talán nincs is semmi baj, ha a rendszerünk nem darálós WC-vel működik. A gond ott kezdődik, hogy a darálós WC hosszú távon nem tud feldolgozni semmiféle idegen anyagot. Az emberi hajszál nagyon erős. Összefonva olyan mint egy drótkötél. Egyik leggyakoribb meghibásodás, hogy a hajszálak bizonyos idő után ráfonódnak, rátekerednek a szivattyú tengelyére és megállítják. Ilyenkor nincs mit tenni, javíttatni kell. A darálós WC javítása nem egyszerű feladat. Ott kezdődik, hogy minden esetben szét kell szedni, de ehhez előbb el kell távolítani belőle minden tartalmat, ami nem egy gusztusos művelet.. a kiszedett félig folyékony szörnyű szagú masszát legszívesebben visszaöntenénk a WC-be, de nem lehet… nem ragozom tovább. Zárható vödörbe, vagy zsákba kell felfogni a tartalmat, és el kell szállítani a helyszínről. Utána kezdődhet csak meg a javítás.
